Ismét mozdulnak az M9-es útért
2009.12.06.

Pénteken jó pár magyar, illetve dunántúli összehajolt, hogy előbbre mozdítsa valamelyest a régió észak-déli közúti összeköttetését lehetővé tevő M9-es út ügyét. Ami idestova 20 éve vajúdik.


- Kéthetente biztosan utaznom kell a régióban, rengeteg útvonalat kipróbáltam, teszteltem már. Beváltnak, leginkább kamionoktól mentesnek mondhatom a Győr-Pápa- Kerta-Jánosháza-Vasvár- Zalaegerszeg útvonalat, ami jó esetben két óra alatt megtehető - mondta a tegnapi tanácskozás előtt dr. Németh Éva, a Nyugat-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal vezetője, aki tehát gyakorló utazó, s ilyen minőségében a saját bőrén érzi egy gyorsforgalmi út hiányát. Tegnap az M9 Térségi Fejlesztési Tanács megalakítását célzó tanácskozásra érkezett a zalai megyeszékhelyre. A talán jövő februárban létrejövő szervezet lobbitevékenységet kíván folytatni a Sopront, Győrt, Szombathelyt, Zalaegerszeget, Nagykanizsát, Kaposvárt, Szekszárdot, s tán Pécset Budapest kikerülésével elérhetővé tevő útért. Tudniillik kezdik megelégelni a helyben járást. A regionalizált közigazgatás óta az észak-déli összeköttetés hiánya még égetőbb.

Ismeretes, az M9-est hazai és európai uniós forrásból szeretnék megépíteni, de mindkettőhöz be kellene kerülnie a Nemzeti Fejlesztési Tervbe (NFT), amelyet pedig a csatlakozás óta hétéves ciklusokra osztva kell készíteniük a tagállamoknak. Nos, az M9-es egyelőre nem szerepel még terveztetési szinten sem a 2013-ig érvényes NFT-ben. Nyomvonal ugyan van már az az Országos Területrendezési Tervben, de ha be is kerül a támogatottak főáramába, a környezeti és egyéb hatástanulmányok, kiviteli engedélyek beszerzése, a beruházó megtalálása, megbízása, nos, a szóban forgó tanácskozáson részt vevő központi irányító hatósági szakértők szerint mindez alsó hangon öt esztendőbe telik.

Akad tehát dolga egy ütőképes lobbiszervezetnek, nem véletlen, hogy Zala megye, Manninger Jenő megyei elnök és a megyei területfejlesztési tanács munkaszervezetének vezetője, Bali József élére állt a kezdeményezésnek. A térségben egymillió ember él, ha a diákokat, a vállalkozókat, a fuvarozókat, a közigazgatásban dolgozókat vesszük, több tízezer ember kénytelen gyakorta utazni, még akkor is, ha a regionalizált intézményekkel nincs mindenkinek közvetlenül dolga. De ami legalább ilyen fontos, az a közút várható gazdaságélénkítő szerepe. Ezt hangsúlyozta többek közt Sopron, Vasvár, Tolna megye jelen lévő képviselője is.

- Nemrég került a kezembe a hajdani Déli Autóút terve, amit 1991-ben készítettek, akkor 270 milliárdos költségvetéssel. Gondoljanak bele, valójában azóta nem történt érdemi előrelépés! - folytatta mondandóját a győri hivatalvezető, Németh Éva a 18 kistérséget, nyolc várost, hat megyét, két régiót érintő közös elhatározás érdekében összegyűlt társaság előtt. Majd ezután kolléganőjével, Hoffmanné dr. Németh Ildikóval, a baranyai régiós közgazgatási hivatal vezetőjével együtt kissé ízekre szedték a leendő tanács szervezeti és működési szabályzatának (szmsz) tervezetét. A jogi gondok megvilágítása mellett természetesen az anyagi szerepvállalás a kulcskérdés.

Valóban, ki mennyivel tud beszállni a tanács munkaszervezetének működésébe, amely mintegy 4 millió forintot tenne ki, s a zalai területfejlesztési szervezet önként vállalkozna a pluszfeladatra. Hamar kiderült, jelenleg a kistérségek, a megyei jogú városok és a régiós tanácsok rendelkeznek elegendő pénzzel ahhoz, hogy érzékelhető összeggel lépjenek be, a megyei területfejlesztési tanácsok már szinte teljesen kiüresedtek. A szándékok a vita végére összeértek, így Manninger Jenő mint levezető elnök, azzal válhatott el a többiektől, hogy a 8-as út fejlesztéséért lobbizó társulás mintájára februárban biztosan megalakul az M9 Térségi Fejlesztési Tanács. Melybe a régiók félmilliót, a megyei jogú városok 250 ezret, a kistérségek 50-120 ezret tesznek, a többi később körvonalazódik.

- Mit tehet a szervezet egy effajta nagyságrendű beruházás érdekében?- kérdeztem a tanácskozás után Kelemen Istvánt, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezető műszaki tanácsadóját, az uniós forrású Közúti Operatív Program egyik felügyelőjét.

- Mi azt a programot tudjuk kezelni, amit az irányító hatóság már lefuttatott. A szaktárca dönt ebben, előtte pedig a helyieknek kell megegyezniük, hiszen nem Pestről kell ezt eldönteni. Az előkészítés két és fél év alatt zajlik le a tapasztalatok szerint, azután lehet a közbeszerzést elindítani.

Nehéz megállni, hogy az ember ne jelezze, a hajdani szocialista tervgazdálkodás nehézkessége vetekszik a brüsszeli gyakorlattal, megerősítést is nyer: sok mindent átvettek a nyugatiak a keletiektől ez ügyben.

- Tíz éve dolgozom a területen, eddig az M7-esen dolgoztam, a gyakorlat szerint 5-7 évet is felemészt, amíg a nyomvonal megtalálásától a tender kiírásáig jutunk. Ezt alighanem nem lehet megúszni. A helybeli erők egyetértésével kezdődik egy terv sikeres megvalósulása, ebben sokat jelent egy ilyen tanács, nem kell külön-külön el- és kijárni mindent, s a konszenzus kialakítása is az érintettek bevonásával folyhat le - mondta Bodó Imre, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. irodavezetője a tegnapi együttlét összegzéseképpen. Ha ez biztatás, akkor alighanem még sokat kell várnunk a tényleges útra. De legalább az alagút vége látszik?

A tanács összetétele:
Az M9 Térségi Fejlesztési Tanács tagjai közt szeretné tudni az irányító hatóságok és az érintett térségek döntéshozóit:
– a Baranya megyei, Győr- Moson-Sopron, Somogy, Tolna, Vas és Zala megyei Területfejlesztési Tanács elnökeit,
– a Nyugat-dunántúli és Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács képviselőjét,
– az érintett kistérségi fejlesztési tanácsok által delegált három képviselőt,
– az NFÜ Közlekedési Operatív Programok Irányító Hatóság képviselőjét,
– a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. képviselőjét,
– a megyei jogú városok egy képviselőjét.


Szerintem
Parányi kis ország vagyunk, ezt bízvást leszögezhetjük. Így, ha nagyon belehúzunk, és odalépünk egy kicsit a gázra, öt-hat óra alatt biztosan kiszaladunk belőle, bármelyik égtáj felé indultunk is. Ehhez képest több mint elkeserítő, hogy 180-200 kilométerekre három-négy óra alatt lehet elvergődni, kamionok között szlalomozva. Néhány évvel öregebben, jó pár cifra káromkodással „gazdagabban”, no és a nemzetközi karjelzések begyűjtésével, de legalább baleset nélkül kiszállva az autóból. Tudjuk, van történelmi magyarázat arra, hogy a fővárostól logikusan sugárirányban építkező főutakat miért nem köti össze körút az ország peremén. De azért csak nem fogunk 100 év múltán is mindent Trianonra, ha esetleg tehetnénk is ellene!? Mert milyen szép karéj volna is ez az M9-es! Sopronból indulva, Szombathelyen, Egerszegen, Kanizsán, Szekszárdon át repülnénk Pécsig, mint a szél. Elfelejthetnénk a csillagpontos, folyton Budapestet, meg az ő borzalmas M0-ását feltételező haladást. Mégsem normális, hogy Szombathelyről elébb Pestre kanyarodunk, ha Pécsre indulunk, s az egerszegiek szintén Pestről támadják Kecskemétet...

Forrás: http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20091205_helyben_jaras_helyett/print